"A te házadba egyenruha nélkül is beléphetek anélkül, hogy a Koránból bármit is elhadarjak, vagy megtagadjak bármit is belső világomból. Ha veled vagyok, nem kell mentegetőznöm, védekeznem, nem kell semmit sem igazolnom. Felülemelkedve esetlen szavaimon, olyan érveléseimen, amelyekkel magamat csapom be, te énbennem mindig csak az embert látod, tiszteled bennem a meggyőződések, szokások és a személyes barátság hordozóját.
Ha más vagyok, mint te, ezzel ahelyett, hogy lealacsonyítanálak, felmagasztallak. Én, úgy, mint mindenki más, szükségét érzem, hogy elismerjenek. ...Hálás vagyok neked, hogy elfogadsz olyannak, amilyen vagyok. ...Szükségét érzem, hogy visszaemlékezhessem arra a kis /kávézóra/ ,ahol együtt voltunk, és felidézhessem annak a naphoz hasonló békének mosolyát."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése